Elbúcsúzás Király Istvántól (1932.09.04-2020.02.26)

Elment egy ember!
Aki ember volt a szó legnemesebb értelmében.
Aki a szép és gazdag életútjának végéhez ért.
Aki számunkra igazi példakép volt.

Elment egy barát!
Aki nagyra becsülte a valahová tartozás tiszta érzését.
Aki igazi közösségi ember volt.
Aki a barátságot szentnek tartotta és akként ápolta.

Elment egy természetbarát!
Aki nem csak járta, nézte, látta, hanem érezte is a természetet.
Aki viselkedésével személyiségét a természetben is sugárzóvá tette.
Akihez ellenállhatatlanul vonzódtunk élő összetartozásban.
Akivel a találkozás és az együttlét mindig maradandó élményt adott.

Drága Pista barátom Te már az örök, és végtelen túrautakat járod a megfoghatatlan mindenségben.
A búcsúszavak egy fájdalmas utánkiáltás!
Mert hangjára már nincs, nem jön válasz és találkozás sem.
De szívemben tovább élsz az utánkövetésig.

Korban egyidős barátod (1932.07.11) Laci.

--------------------------------------------------------

 

 

 

 

2020. 10. 03-án búcsúztattuk Király Istvánt a Zoltay-forrásnál.

A forrás környékét az erdészet rendbe hozta, új padok, asztalok kerültek kihelyezésre.

 

A megemlékezésen résztvettek szakosztályunk tagjai, a család részéről fia, menye, valamint  a Közgazdasági Szakközépiskola igazgatója ifj. Szatmári Árpád, a Téry ODK

vezetői. A megemlékezők koszorúkat, virágokat helyeztek el a kopjafánál.

 

Mag Éva megyei elnök telefonon fejezte ki részvétét, sajnos egészségi állapota miatt, nem tudta tiszteletét tenni.

 

Megemlékezést Horváth István szakosztály vezető tartotta, az alábbi írással köszönt el Király Istvántól.

 

"Tisztelt Túratársak!

Tisztelegni jöttünk erre a helyre, akik itt vannak, egykoron Pista túratársai, barátai, munkatársai, tisztelői!

A mély gyász, amit a szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan. Valami, ami csakis rá jellemző, és ezért

teljességgel PÓTOLHATATLAN."

Minden találkozás meghatározó lehet életünkben.

Minden találkozás egy kapcsolat.

Aztán búcsúzás lesz a kapcsolat vége.

Nincs rosszabb mikor búcsúzni kell.

Megköszönni, elválni, lezárni.

 

Nézel és várod mondjon valaki valamit...valami jót, valami szépet....de erre nincsenek szavak!

 

Már az égi turistautakat járja Király István, a Fűzfői Természetbarát Szakosztály egykori vezetője. 88 évesen csendesen elment.

Élete volt a természetjárás. A közösség megteremtése, összefogása, a természet szeretetére való késztetése sokakat magával ragadott. Egészségi állapotának romlása közben is a természetjárás kötötte le minden gondolatát. Találkozásainknál mindig szóba kerültek túratársaink, a túrák, a túravezetők.

Távozása nagy űrt hagyott maga után.

Egy jeles természetjárótól búcsúzunk a Veszprém megyei természetjáró közösség részéről.

Gazdag sportélet útja volt.

Király István aranyjelvényes túravezető, Érdemes Természetjáró és a Természetjárás Fejlesztéséért Érdemérem Arany fokozat tulajdonosa. 2016-ban a Megyei Szövetség Tüskés Endre díjjal jutalmazta.

Több mint fél évszázadot tevékenykedett a megyei természetjárásban.

Király István 1958 óta Fűzfői Atlétikai Klub természetjáró szakosztályának tagja, 1963 óta folyamatos MTSZ tagsággal rendelkezett.

Szakosztályi tevékenységén belül 1967-től ellátta a titkári feladatokat is. Feladatának tekintette a taglétszám folyamatos növelését, a túrák számának emelését és a túrázói minősítések minél nagyobb számban való megszerzését.1973-tól aktív tagja volt a Társadalmi Erdei Szolgálatnak a túravezetői társaival együtt. Tihany és a Koloska-völgy volt a fő területük. Több alkalommal teljesített szolgálatot a Tihanyi-félszigeten, a Koloska-völgyben és egyéb a kirándulók, természetjárók által látogatott helyeken.

A Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének évente megrendezett természetjáró táborozásán a szakosztály tagjaival együtt képviselte a munkahelyét és rendezett is ilyen találkozót. Vezetésével szakosztályának rendszeres résztvevője volt a VDSZ által, az országkülönböző helyein évente megtartott táborainak, mint a legnagyobb létszámmal képviselt szakosztály volt jelen.

Az Országos Kék Túrát háromszor teljesítette és szakosztályának tagjait vezette, mint túravezető. Tagjaival több éven keresztül a Magas-Tátrában táborozott és túrákat vezetett. Valamennyi megyei túramozgalmat teljesítette. A Pannónia kerékpáros körtúra túramozgalom egyik megalkotója volt.

Zoltay Ferenc tiszteletére a Bakonyban, a Pénzesgyőrtől északra lévő Köves-hegy aljában, itt e-helyen, a szakosztály tagjaival egy forrást foglalt, s ugyanott emlékhelyet alakított ki az egykori vezetőjük, Zoltay Ferencnek a tiszteletére. A Zoltay forrás avatóünnepségére 1978. október 22-én került sor, ahová minden évben emléktúrát szervezett.

1980-1981-ben a Bakony, Balaton-felvidék útikalauz helyszíni munkáiban majd a szerkesztésében vett részt. A Cartographia térképészeti vállalkozás területi összekötőjeként végzett önkéntes munkát.

1986-ban Király István lett a szakosztály vezetője, egészen 2011-ig töltötte be a tisztséget. Szakosztályvezetőként feladatának tekintette a taglétszám folyamatos növelését, a túrák számának emelését és a túrázói minősítések minél nagyobb számban való megszerzését.

Balaton-felvidéken vezetésével 3 erdei tornapályát létesítettek a csopaki Nosztori autós-pihenő környékén. A neves természetjárók emlékére Kopjafát állítottak a megyei szövetség vezetőivel a Hajagon lévő Augusztin-tanyán.

1986-1991-ig a Szakosztály vezetőjeként továbbfolytatta a Balaton-felvidéki források megtisztítását, foglalását és a turistautak felújítását. Balatonfüreden a Fenyves parkban és Nagymezőn. Kiépítésre került a Zádor forrás, a Noszlopi Gáspár forrás a balatonszőlősi Malomvölgyben.

A megyei túravezetői képzésekben sok munkát vállalt. A terepi gyakorlatok vezetése, gyakorlati vizsga előkészítése és lebonyolítása a feladatai közé számított.

Jelzésfestő tapasztalatával segítette a szakosztályok vezetőit a technikai munka lebonyolításában. Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség technikai vezetőjeként 1973-tól 1982-ig dolgozott. Munkája során a technikai munkákat vezette. Ő hozta el az MTSZ-ből a turistajelzés szabványokat és megtanította, népszerűsítette a tagszervezetek túravezetőivel. Ennek köszönhető, hogy a megyében egységessé vált a jelzésrendszer.

A túratársaival és a veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola (Téry ODK) vezetőjével 18 éven keresztül szerveztek útfestő táborokat. Több, mint 2000 km út felújítása történt meg és 1700 db tájékoztató táblát helyeztek ki, amelyeknek egy része még mindig látható. Ezzel a munkával a leköszönése után sem hagyott fel. Folyamatos útfestő munkát végzett a Balaton-felvidéken, Szentantalfa település vonzáskörzetében.

Szentantalfán, a református lelkészi lakásban a szakosztályi turistatársak összefogásával kulcsos-házat alakított ki, amely 1989-től 2018-ig működött, s az ő gondnoksága alatt szinte turistaparadicsommá vált a népszerű turistaház. Vezetésével 3-4 ezer munkaórával többek között kőműves, festő szakipari munkát végeztek, mely az épület berendezési munkáit is tartalmazta. A munka oroszlán részét Pista végezte és koordinálta. Ez idő alatt, szinte második otthona lett Szentantalfa. Sajnos, 29 év munkáját kellett feladnia, mivel az Egyház visszavette a Kulcsosházat. Ez nagyon megviselte, nyomott hagyott az életében. Talán ez is hozzájárult egészségi állapotának romlásához.

Itt-e helyen, mely kívánsága szerint már a nyughelye is, veszünk végső búcsút tőle.

 

Tisztelt megemlékezők!

Engedjék meg, hogy Pista nevében, egy idézettel búcsúzzon tőletek...

"Együtt, Veletek

Ki itt a földön voltam köztetek, barátaim, megmaradok azzá, Örökre.
Létem kamasz csíra, mely földi testemből kilépve új, örömteli értelmet nyer.
Minden amit tettem és ezután tenni fogok, csakis önmagamért teszem.
A lelkem üdvéért, a fejlődésemért s a sok tanulásért, mely ezután vár reám.
Míg itt voltam veletek, igazán boldog lehettem, mert Ti azzá tettetek.
Minden perc, melyet itt a Földön tölthetünk, ajándék, higgyétek el.
Ám még nagyobb kincs újra tudni, vidám lelkem itt marad véletek.
Itteni küldetésem még nem ért véget, mert figyellek Titeket.
Figyelem ahogy éltek, szerettek és élni hagyjátok egymást.
Ki úgy véli az élet s benne lelkünk ily rövid létű, az csalódni fog.
Most is itt vagyok köztetek s várlak Titeket ha úgy érzitek, velem kell lennetek.
Kérlek gondoljatok úgy rám, ahogy nektek kedves vagyok.
Mert ha majd egyszer, idővel találkozunk, számon kérem a gondolataitokat.
Addig is nevessetek és élvezzétek ki a bánat és öröm itteni perceit. „

Nyugodj békében Pista!