Búcsú a vadkörtefától!
Gyuricza László 2014.12.19. 19:45
Rossz hír adja írásom témáját. A híres-nevezetes vadkörtefa kidőlten ........
Búcsú a vadkörtefától!
Rossz hír adja írásom témáját. A híres-nevezetes vadkörtefa kidőlten (kidöntötten) fekszik a
késő őszi avarban. Vége.
Tavasszal még volt rajta néhány nyomorultzöld hajtás és itt-ott virág is. A hajtásokat
töredező, mohásodó, zuzmósodó száraz ágak vették körül, amelyeket harkályok,
fakopácsok forgácsolták rendesen, rejtőzködő rovarokat, lárvákat kutatva.
Hosszú évek óta nagyon beteg volt már ez a magányos fa.
Nekünk, fűzfőieknek, a mai napig is talán legkedveltebb kirándulás-célunk ennek a
vadkörtefának a környéke. Családok, iskoláskorúak, természetjárók, alkalmi csoportok
járnak oda egész évben alkalomszerűen vagy rendszeresen.
Arra vezet bennünket településünk sokáig egyetlen, sárga sávval jelzett turistaútja is. Ma ez
a jelzés a Fűzfő Körtúra útvonalából ágazik ki Szalmássy-telep és Tobruk között. Ezen a
jelzésen északi irányban haladva jutunk el a vadkörtefához, onnan tovább 600 lépésnyire
pedig az beköt a Balaton-felvidéki kéktúra útvonalába.Nem múlik el hónap, hogy magam is
egyedül vagy másokat kalauzolva ott ne járnék.
Összefutó dolomit völgyek-vetők csillagpontjában élt hosszú évtizedekig ez a fa, egy mosott
murvás horpadásban, erdei utak kereszteződésében. Ide vezetve Fűzfőről, Vörösberényből,
Szentkirályszabadjáról, Litérről a túrázó vándort. Különös vonással bír tehát ez a hely.
Pedig a fa, ahogy én ismertem, soha nem volt valami jelentős és terebélyes. Kiváltképpen
nem erdei hivalkodó. Tartózkodási helyével, meghitt pihenésre invitáló környezetével tette
magát vonzóvá a gyertyánok, kőrisek, juharok, no meg a bokrok, füvek, virágok
sokfélesége között.
Hogy emberjárta ez a hely, azt a fa körül található hevenyészett tűzrakó-helyek is jelzik. No
meg a parázsmaradványok és a hátrahagyott összegyűjtött gallyak is.
De mit tett jó pár éve ez az ember. Arra vetemedett, hogy az idős fa felrepedt törzsében
rakott tüzet. Először csak kis füstös fekete rés támadt a fa testén, aztán újabb és újabb
nekibuzdulások tágították az üszkös nyílást. Többször megtaláltuk a vandálok névjegyét a fa
körül, eldobált italos üvegek és hátrahagyott szemét formájában. A fa, ez a helyhez kötött,
elmozdulni nem tudó élet pedig sokáig tűrte a bántást, de ez évben kidőlt, belepusztult.
Kalaplevéve állok a helyszínen.
Egy élő értékkel lettünk szegényebbek.
A hely neve, a Vadkörtefa bizonyára még sokáig fennmarad
Gyuricza László
|