Megyen a hegyen a turista…

Tóth Betty: Gyermekkorom egyik kedvenc dala volt, azóta nem is hallottam. Úgy látszik kiment a divatból, mert a dalok már csak ilyenek. De a túrázás egészen más. Aki szereti a természetet, az erdőt, a virágokat, az állatokat, a szabadságot, a nagy szabad teret és még a mozgást is, az beáll a természetbarátok soraiba és élete végéig ebben a közegben él és mozog. A turisták élete a szabad világ, ez egy önként választott életforma. És mellesleg az egészség védelme. A fűzfőgyártelepi Művelődési Központban társbérletben dolgozunk a FAK Természetbarát szakosztály vezetőivel. Az alagsori helyiségben gyűlnek össze heti rendszerességgel a szakosztály irányítói, ott születnek meg az egész évre szóló, vagy az éppen aktuális túrák forgatókönyvei. Karácsony környékén, a „munkaözön” közepette csak le kellett szaladnom hozzájuk, és közöttük, abban a nyugodt, vidám légkörben kicsit kifújhattam magam, erőt gyűjthettem az év végi hajrához. De azért kérdeztem is! Király István és a jelenlévő vezetőségi tagok pedig örömmel válaszoltak. A szót természetesen a szakosztály vezetője vitte.

A szakosztály az egyesület alapító közösségei közétartozik. Tudjuk, hogy 1928 -ba an Zoltay Ferenc vezetésével alakultak meg, és azóta megszakítás nélkül műkdnek. Foglalkoznak e múltjukkal, milyen tradíciókat ápolnak?

Király István: A közösség tagjai között szerencsénkre többen vannak, akik személyesen is ismerhették Feri bácsit, túrázhattak vele. Nálunk még működik a „szájhagyomány”, a túrák pihenőiben gyakran kerülnek szóba régi szép emlékek, vidám sztorik, a szakosztályon belül hagyományai vannak a „mesélésnek”. Ez a mentalitás, reméljük, megmarad, mi mindent megteszünk, hogy a fiatalok megismerhessék a múltat. De a tagság maradandót is alkotott. 1978-ban forrást foglaltunk a Bakony egyik gyönyörű völgyében, amelyet Zoltay-forrásnak neveztünk el. Két évvel ezelőtt pedig a forrás mellett kopjafát állítottunk, ezen feltüntettük a szakosztály életében, fejlődésében valamikor nagy szerepet vállaló, sajnos ma már nem élők neveit. Minden évben egy alkalommal túrát szervezünk ide, amelyen a szakosztály valamennyi tagja igyekszik részt venni. A Zoltay-túra éves túratervünk egyik sarokpontja, 2011 októberében 34. alkalommal rendezzük meg.

Tóth Betty: Mondjanak párszót az éves túratervükről!

Király István: Stílusosan szólva, ez a mi „üzleti tervünk”. Az itt jelen lévő kis csapat szerkeszti, a februári közgyűlésen ismerheti meg a tagság, és aztán egész évben az ebben leírtak szerint működünk. Évi 100–110 között van túráink száma, amiből következik, hogy elsősorban a tavaszi-nyári-őszi hónapokban, hétvégeken sokszor 3–4 lehetőség között is válogathatnak tagjaink. A túrák vezetését megosztjuk – vizsgázott túravezetőink vannak –, és ettől kezdve a túravezetők önállóan tevékenykednek, szervezik a saját programjukat. Szerdánként aztán itt a „bunkerben” összejövünk, és beszámolunk egymásnak élményeinkről.

Tóth Betty: Kik vezetik a szakosztályt? Tudok olyan közösségekről is, ahol mindent egy ember csinál. Itt a szakosztályban van munkamegosztás?

Horváth István: A szakosztályt több mint 30 éve, 1979 óta Király István vezeti, és nem egyedül dolgozik. Munkáját segítik a szakosztály-vezetőség tagjai, akik valamennyien vizsgázott túravezetők. Név szerint: Lipták Pál, Mórocz Gyuláné, Polgár Benjamin és jómagam: Horváth István. A struktúra pedig a következő: a szakosztály vezetői elkészítik az éves munkatervet, egyeztetik a túravezetőkkel, és azt is rögzítik, hogy melyik túrát ki vezeti. Ettől kezdve a túravezetők önállóan szervezik azokat (útvonal, indulás, utazás, esetleg szállás stb.). A szakosztály vezetői havonta egyszer összeülnek, és megtárgyalják az aktuális teendőket. Februárban a közgyűlésen értékelik az előző évet, ott ismertetik az éves túratervet is.

Tóth Betty: Mit tekint telsődleges feladatának a szakosztály?

Király István: Az évtizedek során kiforrott a szakosztály működésének célja és aránylag röviden meg is határozható: segíteni az érdeklődő és fogékony embereket egészségük megvédésében. Erre a célra a természet adta lehetőségeket kívánjuk felhasználni. Célunk még a természet, a növények, az állatok megvédése, a természet megszerettetése. Elég rövid megfogalmazás, de benne van minden. Persze ezek a célok kiegészülnek még olyanokkal is, mint a kollektív érzés erősítése, a fiatalok helyes életmódra nevelése, az ország tájegységeinek megismertetése. Segítjük a baráti együttműködések kialakításának lehetőségeit is, jó közösségeket szeretnénk szervezni, de a fő cél az egészség.

Tóth Betty: Hogyan értékelik a szakosztály közelmúltban elért eredményeit? Mivel elégedettek, mivel nem?

Király István: Határozottan elégedettek vagyunk a magunk elé kitűzött tervek megvalósításával. Valószínű jól mértük fel erőinket, lehetőségeinket, és reális terveket tudtunk készíteni. Elégedettek lehetünk tagságunk és túravezetőink fegyelmezettségével is. Számos esetben komoly nehézségek ellenére is teljesítették terveiket. Kifejezetten hiányoljuk a fiatalságot. Felnőtteket, gyermekeket egyaránt, de nem látjuk realitását ezen a téren a pozitív változásoknak.

Tóth Betty: Aktuális kérdésem így az év elején: mik a 2011-es évi terveik?

Király István: Szerény terveink vannak. Szeretnénk tagjaink zámát megőrizni. Szeretnénk fiatalokat látni sorainkban, ennek érdekében kapcsolatot keresünk az általános iskolával, de tudjuk, hogy a döntés a szülők kezében van. És természetesen betartjuk éves tervünket, mert ez viszont rajtunk múlik!

Frappáns végszó! Köszönöm, hogy vendégük lehettem, és további sikeres túrázásokat kívánok! Remélem, még tudjuk folytatni ezt a beszélgetést.

Tóth Betty

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés